Kirándulunk, ez a szó a legtöbbször azt juttatja eszünkbe, hogy nyakunkba vesszük a lábunkat és buszozunk és gyalogolunk, megállunk itt, megállunk ott. Ez a kirándulás másról szólt.
Az emberi lélek megpihenéséről, emlékekről, hazatérésről. Nagyon sok lakónknak, dolgozónknak van kötődése a faluhoz, születésük, származásuk vagy rokonaik kapcsán.
Egyik dolgozónk, a konyhán szorgoskodó Salamon Marietta és családjának a felajánlásából született meg ennek az útnak az ötlete. Csak neki kellett állni a lakók toborzásához és pár nap leforgása alatt összegyűlt az ötven fős buszra való csapat. Szűcs Mihály Tanár úr földrajzi, helytörténeti, természetrajzi kalauzolásával első állomásunk a felújított egyházi műemlék, a 1774-78 között épült barokk templom megtekintése volt. A templom építtetésének költségeit Mária Terézia finanszírozta.
Freskóit és oltárképét a kor híres festője: Dorfmeister István készítette, sőt az oltárt és a padokat is ő tervezte 1785-86-ban.
További érdekesség, hogy Mária Terézia a felszenteléskor Krisztus keresztjéből származó ereklyét és egy 1975-ből való szép díszítésű kelyhet is adományozott a templomnak.
Innen Mariettáék falusi portájára mentünk, ahol megtekinthettük a magángyűjtésből származó falumúzeumot. A háztartásban, a ház körül használt munkaeszközök, tárgyak, textíliák, képek rendezett gyűjteményét láthattuk. A takaros portán a jól tartott háziállatok is gondos gazda szorgalmas munkáját dicsérte. A következő állomás Szurdikon a Szent Donát kápolna volt, amelyet a római korban vértanúságot szenvedett püspökről neveztek el, és a szőlősgazdák védőszentjükként tisztelik ma is, melynek történelmi háttere van.
Időutazásban volt részünk. Szűcs Tanár úrtól szemléletes képet kaptunk a Szurdik földrajzáról, történetéről, kialakulásáról. Sok érdekesség, egyediség kelti fel az érdeklődő figyelmét.
Itt említette meg a helyi két túraútvonalat: a kökörcsin-körutat, és a Kereszt Körutat. Mindkettő átöleli a falut, amely a madarakról elnevezett levezető úttal rendelkezik. A falu összes látnivalóját érinti.
A hűs kápolna csendjében Ferenc atya elmesélte az itt eltöltött évének emlékeit, eseményeit. Az emlékezés, a régmúlt felidézése meghitté varázsolta az időt. Utunkat a Sárkánylik pince megtekintése színesítette, majd lélekben feltöltődve, megpihenve, utunk utolsó állomására Salamon Józsi bácsi pincéjéhez érkeztünk. Finom, többféle ízű pogácsával és a hegy ajándékával, borral vártak bennünket.
A múlton és a jelenen elmerengve, kellemes fáradtsággal érkeztünk haza.